
Megérteni a „stílust”
Sokszor nekem szegezik azt a kérdést, hogy milyen stílusban tervezek? Erre a kérdésre sosem tudok rövid választ adni.
Alapvetően nem is nagyon szeretem azt a szót, hogy stílus, ezért kerülöm is. Szívesebben beszélek irányzatról, életérzésekről, intenzitásról vagy épp design nyelvről.
Nagyon sok irányzattal tudok azonosulni, mert mindegyikben meg lehet találni a harmóniát és szépséget, ráadásul az építészeti alapvetések örökérvényűek. Mindemelett minden tervben ott lesz a kézjegyem, a vonalaim, a gondolatmenetem, vagy mondhatni saját egyedi design nyelvem.
A stílusok meghatározásáról két rövid történet jutott eszembe:
Akkor értettem meg a skandináv designt, amikor életemben először ellátogattam Dánia északi részére, mint építész hallgató. Álltam a tengerparton a finoman hullámzó szürkék és kékek játékát figyelve. Bicikliztem a búzatáblák között abban a leírhatatlan lágy, simogató tompa fényben, ami sehol máshol nincs a világon, és azt mondtam: AHA, már értem, eddig csak mímeltem.
Akkor értettem meg az olaszt designt, mikor Erasmus hallgatóként forró napsütésben sétálgattam a szűk, kacskaringós olasz utcákon, s olyan kontrasztos árnyékot vert a Nap, olyan vibráló, színes, nyüzsgő, pezsgő volt tőle minden részlet, hogy azt mondtam: AHA, most már értem, eddig csak mímeltem.
Ugyanezzel a szemüveggel keresem a magyar design sajátosságait. A magyar táj, környezet, fények, ház, ember interakcióit színek, fények és formák lenyomatában. Ebben a keresésben az a csodálatos, hogy idehaza nagyon sok dolog feszül egymásnak vizuálisan, ráadásul rendkívül szélsőségesen.
Érdekes vizsgálati terület, hogy mi táplálja a magyar provincializmust, s hogy ezen túl lehet-e lépni egy magasabb szintre mindamellett, hogy a magyar táj/környezet formanyelvének szépségeit megőrizzük és kibontsuk.
Másrészről szívem szerint a 'minimualizmus' kontrapozíciójaként megalkotnám a 'maximalizmus' kifejezést is, mert talán én ebben érzem otthon igazán magamat: letisztult, lenyugodott terek, ahol mindig van egy érdekes és szokatlan de átgondolt részlet, szín, kiegészítő stb. Ahogy mondani szoktam: kell a csemege a szemnek!