Villa Porcelaine apartmanvilla

Villa Porcelaine apartmanvilla

Békebeli hangulat, Keszthelyen Pár gondolat a tervezési folyamatról.

A ház valós korát nem tudjuk, csak azt, hogy a századforduló környékén épülhetett. A fehér, finoman díszített homlokzat helyi védelem alatt áll, de az épület belső terei szabadon alakíthatóak voltak. Az ideálisnak mondható térszervezésnek köszönhetően az apartmanok szintjein minimális alaprajzi változásokra volt szükség, egyedül a tetőtérben történt jelentős téralakítás.

A ház a ’70-es, ’80-as évek környékén teljeskörű felújításon eshetett át, emiatt teljesen eltűntek a tér eredeti karakterjegyei. Egyedül az ajtók és pár megmaradt (valószínűleg eredeti) bútor mutatott valamit az eredeti miliőből. Ezeket egyébként megtartottuk, s alapos felújítást követően a terek részeit képezik most is.

 

Megrendelői oldalról az a határozott igény fogalmazódott meg, hogy a ház stílusa, külső karaktere a beltérben bontakozzon ki még inkább, s ne akarjunk egy teljesen kortárs teret létrehozni benne. Emellett legyen színekben és mintákban nagyon gazdag, dús és vibráló.

Adott volt tehát egy klasszikus térszervezés és igény a klasszikus irány kibontására, ugyanakkor a tetőtérben egy nagyon is mai igényekre reflektáló loft irodatér lett álmodva.

A két funkció között (szállás és iroda) vizuális kapcsolatot kellett teremteni, amihez az örökzöld fekete-fehér sakktábla motívumot hívtam segítségül. A szállás szintjein klasszikus módon, keretbe foglalva, a loft irodában pedig sokkal kortársabb, lazább vonalvezetéssel.

A sakktábla az egész házon erős alapmotívumként szalad végig, stabil keretet adva a különböző helyiségek néhol burjánzó kompozícióinak.

 

A tervezés során a két szintnek különböző hívószavai voltak.  A földszintet „bohém”, az emeletet „elegáns” jelzővel illettük.

A bohém szint sokkal bátrabb és karakteresebb párosításokat kapott szín és formavilág tekintetében is. Itt található a mennyezeti darus tapéta, vagy a fecskés-csíkos vagány páros is. Az elegáns szint visszafogottabb, a nagyobb felületek világosabbak, inkább textúrájukban játékosak.

Az anyagok kiválasztása során a formailag kortárs, anyagában kortalan keveredése figyelhető meg.

Formailag sarokpont volt a halszálka svédpadló vagy a négyzetes hidegburkolat.

A fekete-fehér alapon túl, ami az erősen klasszikus irányt megalapozta, a többi belsőépítészeti elem tervezéséhez már engedett feloldódni, lazulni. Megrendelői oldalról maximális nyitottságot tapasztaltam, ami egy nagyon gyümölcsöző közös munkát eredményezett.

Egy-egy tapétára rátalálni, vagy egy izgalmas párosítást összehozni már-már katartikus élmény volt, már a koncepció alkotás fázisában is. Bennem végig az dolgozott, hogy örömöt szerezzünk a majd itt megszálló vendégeknek. Az emberek szeretik az erős színeket és a mintákat, s az eddigi visszajelzések alapján is úgy látom, hogy éhesek a dús, maximalista terekre.

Emellett az is komoly hajtóerő volt bennem, hogy lépjünk ki a megszokott magyar „klasszikus stílus” eszköztárából, színvilágából és növényi ornamentikájából.

A már sokat említett fekete-fehér mellett a bársony, mint örök klasszikus is fontos szerepet kapott a szobák karakterének meghatározásánál. A bársony ágyfejvégek kialakítása ugyanakkor maibb, lazább piskóta formájú szerkesztés eredményei.